Weboldal alcíme
Esküvői hagyományok
**    MODELL    **    PORTRÉ    **    ESKÜVŐ    **

Esküvői hagyományok

Templomi esküvő:

Európában a templomi esküvő-t az 1545 december 13-án kezdődő tridenti zsinat teremtette meg és szabályozta annak rendjét. Hazánkat többek között Kolosváry János kolozsmonostori apát és Dudith András tinnini képviselte.

Polgári esküvő:

A francia felvilágosodás után kezdődött 1870-től. Hazánkban az 1894.évi 31. tc. tette kötelezővé a polgári házasságkötést.

A koszorúslányok:

Egyesek szerint koszorúslányoknak az volt az eredeti feladatuk, hogy megvédjék a menyasszonyt az ártó szellemektől és az esetleges elrablóitól, megtévesztve őket egyforma ruhájukkal. Míg más hagyomány szerint a koszorúslányok a menyasszony falujából ill. rokonságából kikerülő hajadon lányok voltak akik szereplési lehetőséget kaptak a menyasszony körül. Azzal a céllal, hogy íjmódon a középpontba kerülve próbáljanak maguknak férjet találni. Az egyforma ruhának az egyenlő esélyek biztosítása volt a célja...

Rizs szórás:

Ázsiából származó szokás, hogy az ifjú párra rizst dobálnak, általában a házasságkötő teremből kijövet. A rizs természetesen a termékenységet jelképezi. Történhet ez a templomi ceremónia után is, de ott inkább a rózsaszirom szórása a jellemző.

Pohártörés:

Zsidó hagyomány, amelynek eredete Jeruzsálem elfoglalására és templomának lerombolására vezethető vissza.  Eszerint még a legboldogabb pillanatokban is meg kell emlékezni a zsidóság rossz helyzetéről. Vannak, akik külön e célra vesznek poharat, míg sokan azt a poharat törik el, melyre az esküvői áldásokat mondták. A vőlegény jobb lábával rálép a földre helyezett üvegpohárra. Természetesen a legfontosabb, hogy minden jelenlevő gondoljon ennek a szimbolikájára. A pohártöréshez több babona is társul, így például az egyik legelterjedtebb az, miszerint addig lesz boldog a házasság, míg a pohár darabjaiból újra össze nem áll.

Cseréptörés:

Germán eredetű szokás miszerint az ifjú párra leselkedő rossz szellemeket cserép vagy porcelán tárgyak összetörésével üldözik el. A cserép és porcelánedényeket általában a menyasszony és a vőlegény töri össze, hogy ezzel boldogságuk tartós legyen, majd az összetört cserepeket közösen söpri össze, szimbolizálva összetartozásukat.

Más megközelítésből.. a menyasszony egy tányért vág a földhöz ezzel kimutatva milyen mérges tud lenni ha felbosszantják.. az így széttört tányért a férjnek kell összesöpornie...

Valami régi, valami új, valami kölcsönkapott és valami kék:

Az Angliából származó klasszikus szokás lényege, hogy a menyasszonynak esküvője napján szerencsés viselnie magán valami régi és valami új, valami kölcsönkapott és valami kék dolgot. A -régi menyasszony eddigi, hajadon életét jelképezi az -új pedig a most induló szerepét mint a feleség. A -kölcsönkapott a barátságot és a szerelmet jelképezi, mert ezt a kettőt nem lehet örökre megváltani a papírral. Ugyanúgy vigyáznunk kell ezekre az érzésekre, mint a kölcsönkapott dolgokra. A -kék természetesen a hűséget jelenti, ami sokak szerint egy házasságban a legfőbb érdem.

Kontyozó és legénybúcsú a lakodalomban:

Az esti mulatságon menyecsketánc előtt a vőfély az asszonynépet és a lányokat egy külön helységbe tereli, hogy a legények az új embert elbúcsúztassák. A tánctér közepére egy asztalt helyeznek amin a vőlegénynek először egy seprővel kell táncra perdülnie majd a jelenlévő férfiak mindegyikével (vagy amennyivel bír) az asztal tetejére állva egy stampedli pálinkát meg kell innia zeneszóra. Ezután a csárdást jár a jelenlévő férfiakkal és fiúkkal. Ez idő alatt nő nem lehet jelen a helységben. A legénybúcsú alatt a kontyozó zajlik itt az asszonyok és lányok esznek, isznak, énekelnek, táncolnak így búcsúztatva a menyasszonyi ruhát melyet gazdája lecserél és menyecskeruhában jelenik meg az asszonyok előtt akik köszöntik az új asszonyt. Ezalatt férfiember sem fiú nem lehet jelen. Régebben ez idő alatt osztották szét a un. hazavivős süteményeket tortákat. Miután ennek vége kezdődhet a menyecsketánc. Ez a szokás napjainkban is él egyes borsodi falvakban.

Ki a következő?

Ki ne ismerné az amerikai filmekből a szokást, amikor a menyasszony még hajadon barátnői, ismerősei felsorakoznak, hogy elkapják az ara csokrát, amint az a háta mögé dobja. Akinek sikerül megkaparintania, az lesz a következő menyasszony a társaságból! A még nőtlen férfiak közül is hasonló módon szokták eldönteni, ki lesz a következő: a vőlegény menyasszonya harisnyakötőjét dobja közéjük.

Ki az úr a háznál?

Régen egyértelmű volt, hogy a férfi hordja a nadrágot. Manapság a női emancipációnak köszönhetően azzal is lehet viccelődni, hogy vajon a férj papucsférj lesz-e, aki a felesége kívánságait lesi, vagy az asszony fogja férjura minden parancsát teljesíteni. Könnyű megállapítani! Mindössze arra kell figyelni, hogy kinek a keze van felül az esküvői torta felvágásakor.

Gonosz szellemek elűzése:

A gonosz szellemek csendben érkeznek és félnek minden zajtól. A porcelántörés, az autó hátuljához kötött konzervdobozok mind azt a célt szolgálják, hogy elűzzék a rosszakarókat. Amikor a férj feleségét karjaiban tartva először lépi át otthonuk küszöbét, az is azt szimbolizálja, hogy megvédi asszonyát a szellemektől, akiknek kedvenc tartózkodási helyük köztudottan a ház eldugott részei.

Akadályok legyőzése:

Annak jeléül, hogy a boldogsághoz vezető úton akadályok is előfordulnak, egy farönkkel zárják el a templomhoz vezető utat, amelyet az ifjú párnak egy (lehetőleg öreg, rozsdás) fűrésszel kell kettéfűrészelniük, ha sikerül azt szimbolizálja, hogy közösen a jövőben is legyőzik az akadályokat, amelyeket az élet állít eléjük.

Kisfiú a menyasszony ölébe:

Egyes országokban elterjedt szokás, hogy a lakodalom alatt egy kisfiút ültetnek a menyasszony ölébe. A fiúgyermek a termékenységet és a családnév továbbvitelét jelképezi. Van egy kínai szokás miszerint egy kisfiúnak meg kell pördülnie az esküvői ágyon, hogy biztosítva legyen: az elsőszülött fiú lesz.

Gólya a háztetőn:

Ki ne ismerné a történetet a gólyáról, amely már puszta jelenlétével garantálja a gyermekáldást abban a házban, amelynek tetején (kéményén) tanyát vert? Sajnos a gólya megrendelésre nem dolgozik, ezért terjedt el vidéken az a szokás, hogy babakocsit tesznek a ház tetejére. Így mindenki tudhatja, hogy e házban gyermeket várnak a közeljövőben.

A gyűrűk viselése:

A eljegyzés lényege, hogy jegygyűrűt húz a férfi választottja ujjára és fordítva. Méghozzá a bal gyűrűsujjára. Magyarországon (és más európai országban is, kivéve Franciaország) az eljegyzés időtartama alatt a bal, majd az esküvő után a jobb kéz gyűrűsujján viselik a jegygyűrűt.

Az itt látható írások nem tudományos alapú gyűjtőmunka eredményei. Nem tekinthető etalonnak egyetlen leírás sem hisz ahány ház annyi szokás tartja a mondás. Amennyiben a fentiekkel kapcsolatban tudsz pontosabb esetleg másfajta leírást kérlek írd meg az email címemre, hogy kijavíthassam a már meglévőket vagy egy új leírásként feltüntessem oldalamon természetesen ha szeretnéd (a beküldő nevének feltüntetésével).

Köszönettel: Kiss Gergely